Social Compass

Sajnos egyre többen járnak tévúton. És ez nemre, korra való tekintet nélkül igaz.

A szülők azért járnak tévúton, mert azt hiszik, hogy a gyerek felnő magától. Az iskola nem nevel, a szülő sem. A szülő ad a gyereknek enni, megvesz neki mindent, megad neki olyasmit, amit nem kellene. De nem ad neki szeretetet, időt, törődést, nem fejleszti a tudását, az érzelmi világát, nem mutat jó példát. Azt hiszi, ha a gyerek elvégez egy neve nincs – vagy akár neves - iskolát, kap egy diplomát, akkor az elég. Hát nem, kedves szülők, ez nem elég. Döbbenet, hogy - tisztelet a kivételnek - a régen „csak” érettségizett értelmiség százszor többet tudott, mint a mai egyetemet végzettek. Gyerekkorban kell megmutatni a gyereknek a világot: a szépet, a jót, a művészeteket, a viselkedési normákat, élményt adni, megtanítani, érezni, érzelmet kimutatni, szeretni, tisztelni.

A gyerekek is tévúton vannak, mert szófogadatlanok és tiszteletlenek. Feltehetően szülői sugallatra ők is azt hiszik, hogy egy diplomától többek lesznek. Túl korán érnek, és ezért mindent meg is tesznek, hogy így legyen. De hova sietnek? Miért nem élik meg a gyerek éveiket gyerekként?

A tanintézetek is tévúton vannak, mert csak és kizárólag lexikális tudást próbálnak a gyerekekbe tömni. Semmi gyakorlat, semmi praktikum, semmi nevelés.

És tévúton van a munkahely, az egész társadalom, mert csak a papírforma számít, az embert senki nem nézi mögötte, az már senkit nem érdekel.

Judit

Mindig érdekeltek a számok, hogy mennyit kell még aludni, milyen messze van valami, hány év múlva lesz ez vagy az. Aztán eljött az idő, amikor a 2-es szám lett az életemben a legfontosabb: én és a párom,mindig ketten.

Biztosan tudtam, hogy ez soha nem is fog változni, mi ketten örökké. Sokáig még számolgattam, de már mindig csak kettőig. Aztán lassan leszoktam erről. De valahogy egyszer csak ismét előjött a számolhatnékom. A párom nem értette mi bajom van, egyébként én sem, csak valahogy rossz érzésem támadt. Egyik éjjel rosszat álmodtam. Belém hasított a hármas szám. De vajon miért?

Reggel mondtam is a páromnak, hogy rosszat álmodtam. Furcsán nézett rám. Nem nyugtatott, nem mondott semmi kedveset. Teltek a napok, de engem nem nyugtatott meg semmi, mindig csak a hármas szám volt a fejemben.

Azóta hosszú idő telt el. Jól éreztem, hárman voltuk, mi ketten a párommal és egy számomra idegen.

Most már egyedül vagyok, és sohasem számolok.

Ajánlva egy kedves lánynak, L​-nek és üzenem, hogy ne számoljon.

Judit

Vissza az egyik kedvenc női témához, ami nem más, mint az öltözködés.

Kedves Uraim!

Kis türelmet kérünk férfi olvasóinktól, rövidesen jönnek majd a férfias témák is, de a nőké, így a női témáké az elsőbbség.

Köszönjük a megértést!

A szerkesztőség

Még tart a nyár végi leértékelés, de már a boltokban az őszi-téli kollekció. Ez kész katasztrófa, hiszen egyrészt nem lehet ellenállni a sok leértékelt holminak, mert ugye minél többet veszünk, annál többet spórolunk, továbbá ki tudna ellenállni az új trendi daraboknak.

Megkérdeztük divatrovatunk állandó szakértőjét, Fődívánkat, hogy mi a véleménye a ruhásszekrény újra dugig töltéséről?

• Sokat tanultam magamtól, kezdi a Fődíva. A nyár jelentős része telt el selejtezéssel, bár diszkréten meg kell jegyeznem, azért a bátrabb szelektálás terén még van hová fejlődni. De a sok nehézség árán nyert kevéske szabad hely a szekrényben nem jelenti azt, hogy oda feltétlenül új darabokat kell begyömöszölni. A lényeg, hogy azt tanultam magamtól, hogy ha túl sok a ruhám, nem tudok felöltözni. Mert pont olyan valami, ami ahhoz kellene, na, pont olyan pont nincs. Így hát azt tanultam magamtól – saját káromon – hogy a kevesebb több. Sokkal, de sokkal több. Néhány alapdarabbal mindig egyszerűbb. Az idei szezon lelket és akaraterőt erősítő tréning lesz, hiszen van millió s egy szép darabom, nem fogok csak azért venni bármit is, hogy legyen. Mert van mindenből bőven, több is, mint kellene.

Kedves Női Olvasóim!

Kérem, szívleljék meg Fődíva szavait, aki jelen sorok írása közben is számolgatja holmiját azon töprengve, miért is kell neki 10 fekete garbó.

U.I. A fekete garbó bármi egyéb más ruharabbal helyettesíthető a mondatban, a kérdés ugyanúgy igaz marad.

Judit

Újra becsengetnek. A gyerekek ennek nem örülnek, a szülők érzelmei vegyesek.

Egyrészt nagy könnyebbség a szülőnek az iskola, mert a két és fél hónap szünet menedzselése gyerekfelügyeleti szempontból nem egyszerű. Viszont a kezdődő hajrá, megvenni a tanszereket, erőt és pénztárcát próbáló feladat. Én ezen a feladatkörön már túl vagyok, viszont látom a környezetemben, hogy azért ez a tortúra a szülőknek sok gondot okoz.

Gondoltam, hogy ezen kis írással úgymond már kívülállóként talán adhatok néhány jó tanácsot.

Ne tragédiaként éljük meg, hogy a gyereket iskolába kell indítani, hiszen nézhetjük a helyzetet olyan szempontból is,aminek örülhetünk. Először is van gyerekünk, ami nem biztos, hogy mindenkinek megadatik. A gyerekünk egészséges és okos, hiszen elérte az iskolás kort. Van pénzünk, hogy vegyünk a gyereknek dolgokat. És olyan világban élünk, ahol ezt meg is tehetjük, mert van választék. Ne terheljük a gyerekre a fáradtságunkat, esetleges anyagi gondjainkat és véleményünket az iskoláról. Ne vegyünk a gyereknek drága és felesleges holmikat, csak azért, mert megtehetjük vagy esetleg ezzel szeretnénk valamit kompenzálni.

A gyerek nem fogja érteni, hogy mi bajunk van. Osztozzunk az örömében, ha első osztályba megy, és legyünk rá büszkék, hogy milyen nagy fiú/lány ő már. Ha nem elsős, akkor pedig teremtsük meg neki a jó hangulatot az iskolához, és ne negatív dolgokat sugározzunk felé.

Judit

Nyár van, meleg volt/van – érthető, ha könnyedebben öltözünk fel. Nem tehetjük meg azonban azt – feltéve, ha jó ízlésű embernek tartjuk magunkat -, hogy tekintet nélkül másokra, csak a magunk kényelme szerint öltözünk, viselkedünk. Miért? Mert nem vagyunk egyedül: ha elfogadásra vágyunk, nekünk is tisztelnünk kell másokat! Ez pedig – annyiszor leírtuk már – a helyénvaló = HELYÉN-VALÓ megjelenés és viselkedés.

És ez nem csak az üzleti életre vonatkozik! Persze, talán ott látni a legrettenetesebb dolgokat: magát üzletembernek kiadó férfi papucsban, netán rövidnadrágban keresi fel az ügyfelet… Biztos, hogy kíváncsiak vagyunk a szőrös lábára? Vagy: költöztetőket láttam a minap: egy sofőr, két rakodó – és mindegyik félmeztelen volt... 1. Adjuk meg a tiszteletet a megbízónak azzal, hogy legalább egy atléta van rajtunk 2. A meztelen felsőtest nem enyhíti a meleget, sőt: a ruhanemű szigetel, és felszívja a verítéket. A por nem válik hamarosan sárrá a testünkön. A kellemetlen szagok sem áradnak szabadon… 3. A sérülés veszélye sokkal kisebb, ha cipő, némi ruha van azon, aki fizikai munkát végez.

És a sofőr? Hányszor látunk nyáron úgynevezett „úrvezetőket” is – ez a kifejezés régen azt jelentette, hogy olyan, aki nem kényszerből, vagy pénzért sofőrködik, hanem úgymond saját kedvére, tehát akkor nyilvánvalóan úriember (haha!) - akik félmeztelenül autóznak. Miből gondolja a félmeztelen autóvezető, hogy jobban fogja érezni magát, ha az izzadt, esetenként szőrös háta közvetlen kapcsolatba kerül a - brr - műbőr, műanyag vagy műszálas üléssel, szépen odatapad, átnedvesedik, beszívja a verítéket, szagot… fokozzam?

A sivatagi népek nem azért burkolják magukat tetőtől talpig ruhába, mert nincs annyi eszük, hogy levegyék: pontosan tudják, hogy a ruhanemű szigetel, véd, felszívja a nedvességet (ha pedig emiatt párolog, akkor hűt), és még lehetne sorolni az előnyöket.

De említhetném a hölgyeknél a teljesen lapos, szinte papírtalpú sarukat: öt perc után úgy néz ki a városban a lábfej, mintha a legelőről jönne a tulajdonosa. Nem beszélve a veszélyekről: egy botlás, egy lábra lépés és komoly sérülést lehet szerezni!

Jusson eszünkbe: a ruha és lábbeli eredetileg azért került ránk, mert kiemelkedvén az állatvilágból már nem védett minket a bunda, a pata :) ! Vagy irány visszafelé, az állatvilágba, és akkor ez a probléma is megoldódik?  Van ilyen tendencia…

További szép maradék nyarat!

Zsuzsanna

Nagyon gyorsan fejlődik a technika, és ez számos új lehetőséget biztosít. Olyan dolgok lopóztak be a napi életünkbe, melyekre korábban nem is gondolhattunk volna, laptop, iPad, iPhone, mobiltelefon, skype, sms, viber és még lehetne sorolni.

Nincs is semmi baj azzal, ha használjuk, élv ezzük a lehetőségeket, de nem mindig és mindenàron!

Néhány jó tanács, hogy mit ne tegyünk soha! Előre bocsátom, hogy magam is használom a technika vívmányait. A leírtak alapján tehát ne mondják rám, hogy kövület vagyok; csak szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan helyzetre, amit kerüljünk el minden esetben, mert rólunk állít ki bizonyítványt, méghozzá negatívat - ne gondoljuk, hogy trendik vagyunk, hanem inkább mai szóval élve bunkók (már elnézést a kifejezésért).

Íme a tiltólista címszavakban:

1. Tilos értekezlet alatt sms-ezni.
2. Tilos interjúra úgy menni, hogy nem kapcsoljuk ki vagy halkítjuk le a telefonunkat.
3. Üzleti tárgyaláson azzal nem tűnünk nagymenőnek, ha állandóan csörög a telefonunk és azt fel is vesszük.
4. Baráti társaságban a barátokkal legyünk együtt és ne a telefonunkkal.
5. Ha valaki beszél hozzánk, rá figyeljünk és ne a telefonra.
6. Ne kérkedjünk az eszközeinkkel.
7. Komoly ember nem díszíti fel a technikai berendezéseit és nem tesz rá ízléstelen tokokat.

1. Selfizés – no comment, legalábbis egy határon túl.
2. És kedvenceim, az e-mail címek.

Erről talán érdemes még egy pár gondolatot váltani. Szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem, hogy nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba, és elképesztő e-mail címeket adnak meg.

Hölgyeim és uraim! Ez is minket minősít. Komoly ember nem használ nevetséges és primitív e-mail címeket. Persze most jön az, hogy már ezer kisistvan@ ..................... van, tehát ki kellett találni valami egyedit. Természetesen, de ne mokuska@................ vagy cicalany@............... vagy superman@..................és hasonló nevetséges megoldások legyenek. Komoly helyen ilyen e-mail címmel senkit nem vesznek komolyan.

Judit

Manapság nem divat az érzelem. Minden értelmi, üzleti, anyagi, elvi és erőviszony alapokon működik.Pedig senkinek semmi oka arra, hogy szégyellje az érzelmeit. Attól csak több és jobb lesz az ember. Csak sajnos sokan ezt nem így látják vagy egyszerűen bele sem gondolnak.

Naponta száz és száz esetet élek át, és gondolom élnek át érző társaim is Döbbenten állok, állunk ez előtt. Pedig szabad és kell is szeretni, néha jó sírni – az még egészséges is, jó módja a lelki gondok letételének (nem összekeverendő a hisztivel!!!) – szabad és kell nevetni, örülni vagy akár kifejezni bármely módon érzelmeinket. Kellenek a szívhez szóló filmek, a meghitt pillanatok, az őszinte beszélgetések. Nem baj, ha valaki fáradtnak lát minket vagy észreveszi a kisírt szemünket. Lehet meghatódni egy kedves gesztuson, örülni a napsütésnek, vagy csak gyönyörködni este a csillagokban. A tavasz külön csodákat tartogat! Ha elmegyek sétálni, ugyanazokat a finom tavaszi illatokat érzem, mint gyerekkoromban. Észre szabad venni a virágokat, az apró és kedves dolgokat a környezetünkben. Biztos az is kedves ember, aki udvariatlan, agresszíven vezet, káromkodik, durva és türelmetlen, mindenkit leordít és aláz a környezetében - csak már azt is elfelejtette, hogy hogyan kell kedvesnek lenni….

Én még egy ismerősöm elpusztult öreg macskáján is sajnálkoztam, pedig inkább kutyabarát vagyok, és a cicát csak egyszer láttam. Ég veled Zafír.

Hosszan tudnám sorolni, hogy mi mindennek lehet még örülni. Például annak, hogy egészségesek vagyunk, van hol laknunk, van mit ennünk, vannak szeretteink, barátaink, élményeink, utazhatunk, ihatunk valami finomat és szabad számunkra a világ.

Lehet, hogy én most egy érzelmi viharban vagyok?

Judit

Az evőeszközök erdejében című írás a like-olás tekintetében rekordot döntött. Köszönöm a kedves és lelkes olvasótábornak. Ennek hatására, valamint ismerőseim szóbeli unszolására gondolom, hogy ezt a témát érdemes kicsit tovább boncolni, úgy tűnik, ez sokakat érdekel. Szerencsére.

Szerintem az emberekről sokat elárul, hogyan étkeznek. Az étkezés túl azon, hogy létfenntartás, öröm és élvezet is jókat enni, továbbá egy társadalmi érintkezési forma, hiszen nincs is jobb egy jó hangulatú, beszélgetős eszegetésnél, iszogatásnál. Sokszor azonban, ha az ember olyan társaságba keveredik, ahol egyeseknek fogalma sincs az asztali illemszabályokról, az nagyon kiábrándító.

Nem kellemes olyannal egy asztalnál múlatni az időt, aki teli szájjal beszél, közben szinte köpköd, szájába veszi és lenyalja a kést, zsíros szájjal iszik a pohárból; és még hosszan lehetne sorolni a rémségeket.

Az sem elképzelhetetlen, hogy valami oknál fogva olyan helyre kapunk meghívást, ahol nagyon is fontos az étkezési illem, és esetleg akkor jövünk rá, hogy mit nem tudunk. Ilyenkor bátran olvassunk utána a tudnivalóknak, mert különben kínos helyzetbe kerülhetünk. Baj akkor van, ha már annyira rögzült bennünk a rossz szokás, hogy azokat zsigerből tesszük. Ilyenkor nem könnyű odafigyelni arra, hogy mit és hogyan.Éppen ezért, ha nem vagyunk jártasak az efféle tudnivalókban, akkor rendre gyakoroljuk otthon, nap mint nap, hogy jól rögzüljön minden mozdulat.

Néhány alapszabály házi gyakorláshoz, és ha ezeket már tudjuk, akkor nagy baj társaságban sem érhet minket. Kezdjük a legegyszerűbb terítéssel.

Az asztalra kerüljön terítő vagy alátét, mert ugye azt feltételezzük, hogy nem állva, menet közben, zacskóból eszünk. Ez pedig divat most: úton-útfélen, menet közben enni, inni….. Pedig ez nem sikkes, csak sokan azt hiszik, trendi.

A tányér mellé bal oldalra kerül a szalvéta, erre a villa. A tányér jobb oldalára kerül a kés, élével a tànyér felé, kívülre a kanál. Ha van előétel, akkor kerül még a bal oldalon lévő villa mellé egy kicsit kisebb, és a jobb oldalon lévő késtől jobbra egy kicsit kisebb kés. Az evőeszközökkel az étkek sorrendjében kívülről befelé haladunk. Tehát első az előétel, ahhoz használjuk a két szélső evőeszközt, egyet balról, egyet jobbról. Az előételt követi a leves, a levest pedig a főétel. A tányér fölött, keresztben a desszerthez szolgáló evőeszközök vannak.

A poharakról szóljunk kicsit később, ugyanis az megér egy külön írást.

A szalvétát használjuk bátran és gyakran, nem csak az étkezés végén, hanem az étkezés alatt végig. Először is akkor, amikor inni szeretnénk, hogy megtöröljük a szánkat, csak ez után igyunk a pohárból. Ha tízszer iszunk evés közben, előtte tízszer kell megtörölni a szánkat! Zsíros, ételmaradékos szánkhoz soha ne emeljük a poharat! Töröljük meg a szánkat akkor is, ha a partnerünk felé fordulunk és szólunk hozzá.

Haladóknak majd veszünk még bonyolultabb tudnivalókat, de egyelőre érjük be az alapok elsajátításával. Folytatjuk…

Judit

Szeretném megköszönni minden férfi ismerősömnek a nőnapi köszöntést, már akinek persze ez eszébe jutott! Normál esetben a nők az év 365 napján megkapják a köszöntést és tiszteletet, nem csupán nőnapon, de mostanában nincsenek normál esetek.

Bár nem szorosan kapcsolódik a nőnapi témához a történet, gondoltam, a nőnap kapcsán írok erről is.

Mivel a blogunk még nem büszkélkedhet több ezres rajongó táborral – bár reméljük, hogy jó úton haladunk e felé – így hát minden ismerősnek, kollégának, barátnak reklámozzuk. Így történt, hogy egy újdonsült barátomnak említettem, hogy van egy ilyen blogunk, ketten írjuk, én vagyok az egyik. Olvassa hát, legalább jobban megismer, hogy milyen is vagyok én.

Elolvasta, és azt mondta, hogy olyan csajos.

Először kicsit talán meg is sértődtem, de aztán rájötetm, hogy ez jó hír. Hiszen végigolvasta, ez már önmagában is öröm.

Mivel a blogot két ízig-vérig nő írja, az, hogy a blogon ez érződik, szintén jó hír.

Az, hogy a sztorikról van vélemény, még akár, ha megosztó is, az is jó hír.

Ha azonban a leírtakat egy férfi nem tudja magára szabva vagy átvitten értelmezni, az nem jó hír.

Ha ebből nem látja meg, hogy milyen a nő, az sem jó hír.

Az a kifejezés, hogy csajos, szintén nem jó hír, mármint annak, aki mondta, mert ez nem jó szó, legalábbis Social Copasséknál. Mondhatta volna, hogy vicces. okos, dögös, dívás, nőies, na de csajos!

Ha csak azt nem veszszük még jó hírnek, hogy a csajos kifejezés valami igen kis fiatalkára utal.

Konklúzió: a nők által írt blog normálisan nőies, témája mindenkihez szól, néhol vicces, néhol oktató, de kedvesen és udvariasan, segít eligazodni a társadalmi útvesztőkben, és reményeink szerint olvasmányos – nem csak nők számára.

És nem kell aggódni uraim, ugyanis egy férfias férfihoz egy nőies nő illik! Éljenek a nők és éljenek a férfiak!

Judit

A „Horror az étteremben” című írás kapcsán elgondolkodtam, hányszor látni embereket étkezni, akik nem tudják helyesen használni az evőeszközöket. A jobbik eset, ha ezt valaki felismeri és megpróbálja elsajátítani a tudnivalókat. Volt idő – és normális esetben most is így kellene, hogy legyen minden családban – amikor a gyerekeket már kicsi korukban megtanították az evőeszközök helyes használatára. És ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy meg tudja különböztetni a kanalat a villától, hanem abban, hogy tudja, hogy azokat hogyan kell az asztalon elhelyezni, hogyan kell fogni és használni.

Ám soha nem késő ezeket a tudnivalókat elsajátítani! A „Micsoda nő” című filmben is szól erről egy kedves jelenet. Az már ugyanis a tudás egy szintje, ha valaki felismeri, mit nem tud, és tesz is ellene.

Az evőeszközök használata egyes kultúrákban eltérhet, ezért ha külföldre utazunk, esetleg fogadáson veszünk részt, nem árt utánanézni az alap tudnivalóknak.

Azért vannak szabályok, amelyek mindenképpen be kell tartani:

• az evőeszközök nyelét a felső harmadánál fogjuk
• ha csak kanállal vagy csak villával eszünk, akkor azt a jobb kezünkben tartjuk
• ha késsel és villával eszünk, akkor jobb kézben van a kés, bal kézben a villa
• ha az evésben tartunk egy kis szünetet, akkor a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy a nyelük ne az abroszon legyen
• a villa és a kés nyelének ellentétes irányba történő elhelyezése azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk, illetve üres tányér esetén ez azt jelenti, hogy kérünk még az ételből
• amikor az étkezést már befejeztük, akkor a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé álljanak      
• a kávéskanalat, miután megkavartuk a kávénkat, a csészealjba tesszük

És: az evőeszközöket soha semmilyen körülmények között nem nyaljuk le!

Ezek valóban csak az alapok. Van ugyanis számos más evőeszköz, valamint fontos még az is, hogyan helyezzük el és hogyan használjuk azokat, mit kell tudni a poharakról, miből mit és mikor iszunk.

Judit