Hajmeresztő dolgot láttam egy vidéki wellness-hotel éttermében, ebédkor: a mellettem lévő asztalnál egy hölgy – bár nem tudom, ez esetben helytálló-e ez a kifejezés - olyan módon tette szájába a falatot, hogy egyik oldalról a villával, másik oldalról a késsel megtámasztotta, majd így emelte fel az ételt, a két evőeszközzel szorítva, hogy ne essen le. Ezután mindkét evőeszközt a szájába nyomta, ahol az ételt a nyelvével ügyesen befordította… Azt hittem, ez csak káprázat, de nem, a dolog megismétlődött.

A helyzet általában nem ennyire rossz, de helyesen bánni az evőeszközökkel, tudni, mi mire való az asztalnál: ezt bizony igen kevesen tudják ma már. Pedig nem céltalan tudás ez: sokkal egyszerűbb az élet, ha élethelyzeteinkben tudjuk, mi mire való, mit hogyan kell csinálni. Mégis, az úgynevezett illemszabályokra ma azt mondják, felesleges: úri huncutság. Menjünk csak vissza az ősemberig! Úgy tanultuk az iskolában, hogy ugrásszerű fejlődés indult el az ősembernél az ESZKÖZHASZNÁLATTAL! Miért? Mert ugyanazt a dolgot a megfelelő szerszámmal és módon gyorsabban, egyszerűbben tudta elvégezni! Azaz célszerűbben!

Miért gondoljuk akkor, hogy semmi szükség az eszközhasználatra a mindennapi életben? Azt azért még az internet korában sem mondhatjuk, hogy majd a gépen megcsináljuk! Lásd: helyesen írni – sőt szinte írni is – alig tudunk már, de sebaj, a géppel megoldjuk! Na, az evésre azért ezt nem alkalmazhatjuk… És még egy pár dologra. Arra bíztatok mindenkit, merjen fejlődőképes ember maradni! Ha valamit nem tud, ne próbálja azzal lerázni magáról, hogy felesleges! A magabiztos eszközhasználat – legyen az evőeszköz, vagy az illemszabályok alkalmazása – higgyék el, megkönnyíti az életünket!

Szívesen állok rendelkezésükre konkrét kérdésekben is!

Üdvözlöm Önöket :)  Zsuzsanna