Social Compass

Kocsiajtó: a férfi az autóhoz kíséri a hölgyet, kinyitja a kocsiajtót, megvárja, amíg a hölgy beül, netán besegíti, majd finoman becsukja az ajtót..... Az idősebbek talán még emlékeznek :)

Egyéb ajtók:

-                     alap esetben a férfi előre engedi a hölgyet (otthon, munkahelyen, boltban stb.), oly módon, hogy kitárja előtte az ajtót.

-                     utcára csak akkor lép ki elsőként a hölgy, ha a férfi biztos benne, hogy odakinn a helyzet megfelelő arra, hogy azzal a hölgy szembesüljön (tömeg, részeg ember, jég stb.)

-                     nyilvános helyre mindig a férfi megy be előre (ő ítéli meg, hogy a hely megfelelő-e a hölgy számára). Más a helyzet, ha elegáns helyen ajtónálló/portás van, aki kitárja előttünk az ajtót. Ez esetben a hölgy megy előre, a férfi pedig hátvédként szolgál. Egyes vélemények szerint az ismerős helyre, ahol már jártak és megfelelő, a többedik alkalommal már előre kell/lehet engedni a hölgyet. Én nem osztom ezt a nézetet.

Ugyanezek a szabályok idősebb hölgy – fiatalabb hölgy, magasabb rangú – alacsonyabb rangú munkatárs, főnök - beosztott esetén.

Persze bármilyen nagy ember a főnök, ha a beosztott nőt nem engedi előre mondjuk az irodaajtóban, akkor talán nem is olyan nagy ember…

Udvarias főnök a női beosztottnak munkaidőben is megadja a nőnek járó kötelező tiszteletet, munkahelyen kívül pedig hölgyként kezeli, nem alkalmazottként.

Ez utóbbira egy saját történet:

felső vezetőként üzleti vacsorán vettem részt, melyet a vállalat legmagasabb rangú vezetője adott. A vacsora végeztével a külföldi vendégeket taxijukhoz kísértük. Ezután a „főnök” jó éjszakát kívánt, majd ott hagyott a késő esti utcán…

Mi lett volna a helyes magatartás? Nem is egy kínálkozik:

1. Elkísér a kocsimhoz
2. Ha nem kocsival vagyok, akkor taxit hív, és velem együtt megvárja
3. Hazavisz

- Zsuzsa -

FONTOS TUDNIVALÓK LEÉRTÉKELÉS IDEJÉN!

Tele van a szekrényem, de nem találok benne semmit! Még hogy nem találok! Nincs is megfelelő ruhám, cipőm, táskám, blúzom, ékszerem, harisnyám, szóval ezer mindenem van, de nincs egy rongyom, amit felvegyek. Ilyenkor azt mondják a férfiak, hogy szívem, hiszen tele van a szekrény! A férfiaknak abban teljesen igazuk van, hogy tele van a szerkény. De a nőknek is igazuk van, mert tényleg nincs egy normális darabjuk, amit felvehetnének…

Kidolgoztam egy jó kis receptet, kérem, hogy lépésről- lépésre kövessék: nagyon jó kis recept. És a vége nagyon kellemes lesz.

Válasszunk ki egy olyan napot, amikor jó a hangulatunk, nem vagyunk nyűgösek és kimerültek, a család nincs otthon (szinglik itt előnyben vannak J ) és van legalább 2-3 szabad óránk.

Vegyünk fel valami kényelmeset, tegyünk föl valami jó kis tempós zenét, a jéghideg száraz pezsgő pedig egyenesen kötelező a művelethez.Ha ezek mind együtt vannak, akkor megacélozott lélekkel lépjünk a ruhásszekrényhez, és az alábbi folyamatokon menjünk végig:

1. Csoportosítsuk a ruhákat kategóriák szerint: kosztüm, ruha, nadrág, szoknya, blúz, pulóver, blézer, harisnya, fehérnemű, stb....
2. Az egyes csoportokat azonos szemlélettel nézzük végig: jó-e a méret, minőségi-e az anyaga, szép-e a színe, hordom-e egyáltalán, illik-e a koromhoz, alkatomhoz, személyiségemhez, illetve bármikor szívesen felvenném-e? Ha ezen kérdések közül csak egyre is nem a válasz, akkor az adott darabot tegyük félre.
3. A 2-es pontban leírtak alapján, ami maradna a szekrényben, azt válogassuk tovább úgy, hogy mit,mihez lehetne hordani. Még ez is ad egy újabb szelekciót, ugyanis, ha vannak olyan darabjaink, amik semmihez nem illenek, azokat úgysem fogjuk soha felvenni.
4. Ne feledjünk időnkét kortyolni a pezsgőből, és újabb zenéket feltenni!
5. A szekrény igen hálás lesz, hogy ennyi cuccot sikerült kiszórnunk. Reggelente át fogjuk látni, hogy mink is van, sokkal nívósabban fogunk tudni felöltözni, valamint élvezni fogjuk a szeretett, megmaradt és hozzánk illő darabokat.
6. A folyamat további része, hogy számoljuk össze, kb. mennyit költöttünk azokra a ruhákra, amelyektől most megválunk. Ez a legfontosabb lépés, hiszen horrorisztikus összeg fog kijönni.

Nos, ott és akkor egy életre megtanuljuk, hogy csak minőségi és nívós (nem kötelezően drága), hozzánk illő és hordható darabokat veszünk meg a jövőben!

Ne sajnáljuk a szelektált dolgokat, ezzel ugyanis nagy lépést tettünk a jólöltözöttség irányába!

7. Igyuk meg a maradék pezsgőt!

 EREDMÉNY: BE FOG FÉRNI MINDEN A SZEKRÉNYBE, AMIT A LEÉRTÉKELÉSEN VÁSÁROLTUNK

 - Judit-

 Cipő, táska:

Mindig olyan cipőt válasszunk, ami a lábunkra való fazon és méret.

(A nők a divat kedvéért képesek ezt a két dolgot teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, amikor álmaik cipőjét készülnek megvenni.)

Lapos cipőben csak kifinomult mozgású nő tud rendesen járni, a túl magasban szinte senki. Ajánlott az 5-7 cm-es sarok. Attól, hogy magas sarkú cipőt vesz föl valaki, még nem lesz csinos és nőies, ha nem tud benne járni.

Egy jó ruha vagy elegáns öltöny viseletes cipővel kész katasztrófa! Egy jó és elegáns, tiszta cipő azonban sokat segít a szerényebb öltözéken is.

Hölgyek figyeljenek arra, hogy papucshoz és szandálhoz soha ne vegyenek harisnyát!

Férfiak a strandon kívül sehova ne vegyenek föl szandált vagy papucsot – és hát a zokni itt fel semmerülhet. Férfiember a szandáljához zoknit utoljára óvodás korában viselhet, akkor is csak azért, mert anyukája ragaszkodik hozzá

Fontos szabály, hogy a cipő mindig legalább egy árnyalattal sötétebb legyen, mint a harisnya. Egy fehér cipő fekete harisnyával valami borzalom!

Ugyanígy kerüljük a fekete cipőt és a konyak színű harisnyát. A magunk részéről a konyak színű harisnyát kiirtanánk, mert semmihez nem illik.

Urak ne hordjanak bokazoknit, mert nagyon vicces, ha kilátszik a lábszár. A magasabb szárú zokni a helyes viselet. Megkockáztatjuk, hogy a manapság divatos „titokzokni” férfiaknak még sportcipőhöz is elég meredek….

Ha színes cipőt választunk, akkor tartsuk színharmóniában a ruhával. Lehet egy cipő extrém színű, de akkor az öltözék legyen visszafogott. Régi szabály, hogy a cipő és a táska, valamint ha van kesztyű, akkor az is azonos színű legyen - feltéve, ha nem csak jól öltözöttek, hanem elegánsak is akarunk lenni.

Ma ezt nem nagyon veszi senki figyelembe, kényelmi szempontok döntenek. A nő bepakol egy nagy táskába, és sok esetben télen-nyáron azt hordja, egészen a táska pusztulásáig.

Igaz, egy új divatirányzat szerint a táska színe lehet ordító ellentétben az öltözék egyéb színeivel. Ezt a stílust azonban csak igen tudatosan és magabiztosan alkalmazzuk, másként visszafelé sül el!

Aki hajlandó átpakolni egyik táskából a másikba, hogy a szabályt kövesse, megszenvedi azt, hogy valami biztosan a másik táskában marad. Ez is csak odafigyelés, és nem utolsó gyakorlat kérdése! Sokkal, de sokkal jobb az összkép, ha a táska passzol a cipőhöz.

Bármilyen hihetetlen, vannak nyári és téli táskák J, ugyanígy alkalmi és sportos darabok. Figyeljünk erre is, megéri! Legyünk e tekintetben is igényesek! A fehér műbőr szegecses táskát dobjuk is ki azonnal, ha véletlenül volna egy ilyen darabunk! Ugyan így dobjuk ki a fotómontázsos és a kopott darabokat. A táskát hordjuk úgy, mint ami - bár természetesen praktikus célokat szolgál, hiszen magunkkal viszünk benne valamit - emeli öltözékünk összképének színvonalát. Viseljük és ne hurcoljuk!

       Judit és Zsuzsanna

Míg az autózás már életünk része, sőt nehéz lenne elképzelni az életet a nélkül, hogy autóba pattanjunk, addig a motorozás és kerékpározás valami más. Magam is naponta vezetek autót, viszont a motorozást és kerékpározást nem űzöm, ezért csak gondolom, hogy a motorozás egy életstílus, vagy hobbi, ugyan így a kerékpározás, ami valljuk be, kicsit nyugatról beszivárgott sikk is.

És hogy hogyan kapcsolódik ez a téma a Social Compass-hoz?

A kapcsolódási pont az, ami a blog alap gondolata, hogy ezekben a helyzetekben se feledjük azt, vezetni is, közlekedni is kulturáltan kell.

Ne szorítsuk le egymást az útról, ne idegeskedjünk, ne türelmetlenkedjünk, ne durváskodjunk és káromkodjunk, ne mutogassunk be. Nívótlan az, ahogy az emberek egymást véleményezik a közlekedésben, az pedig egyenesen tragikus, amikor egy nő (nőnemű, de hölgynek közel sem nevezhető) ordít, káromkodik és még egyéb járulékos kézmozdulatokkal is kommentálja amúgy legtöbbször nem jogos véleményét. Ezek után kiszállni a céges autóból, kiskosztümben, finoman szólva is szánalmas. (A leírás konkrét eseten alpul. Sajnos.) Ami pedig a gondatlanságból, italozásból, drogozásból, gyorshajtásból, és szimplán brahiból okozott baleseteket illeti… nagyon elszomorító... Tiszteltjük egymást az utakon, utcákon, ne veszélyeztessük egymás életét, családunk nyugalmát, gyerekeink biztonságát. Ehhez senkinek nincs joga.

Judit

Nagy férfi, nagy egó, nagy autó. Övé az út, így gondolja. Sőt, minden az övé, a nő, a pénz, a hatalom, a siker. Nincs akadály, nincs ellenfél. Mit neki szabály, záróvonal, sebességkorlátozás, behajtani tilos, vagy akár megállni tilos. Ő megy, ural, diktál, sőt parancsol. Nem kell szólnia, ő csak közlekedik. És bárkinek bármikor bemutat.

A másik a született feleség, született anya. Viszi a gyerekeket óvodába, iskolába, külön órákra. Az autó többnyire nagy és biztonságos, a vezetői képesség ezzel fordítottan arányos. Rossz nézni, ahogy tekeri a kormányt, nem tud beparkolni, mert szemből próbálja, és nem tolatva. Túl lassan megy, mert bizonytalan, vagy túl gyorsan, mert nagyon magabiztos. Kész katasztrófa. Szedett-vedett módon parkol le, belóg az útra, a kapuba, a bejáratba, kijáratba, mindenhol belóg, csak éppen nem jó helyen.Nyílik a hátsó ajtó, a gyerek kiszáll. Az anya még mond neki valamit, majd a gyerek elkezd szaladni a cél felé. Elájulok, micsoda gondatlanság. Mindenre van gond, csak arra nincs, hogy a gyerek biztonságosan szálljon ki és biztonságosan bejusson a célállomásra.

Kis autó, idős házaspár. Férj vezet, feleség irányít. Férj néz előre, feleség néz mindenfelé. Folyamatosan magyaráz, hiszen ő a főnök. Az idős férj nyugodt, a feleség izgága. Mit tud ennyit magyarázni? Látszik, hogy a férj tűr, de nem szól. Talán már nem is hallja, amit B. neje mond. Lassan haladnak, forgalmat enyhén feltartják, ennél kicsit súlyosabban veszélyeztetik, mert az autó mozgása bizonytalan és kiszámíthatatlan.

Fentiek tapasztalaton alapulnak...

Judit

Mondani sem kell: az úr kinyitja a hölgy előtt a kocsi ajtaját – befelé és kifelé egyaránt!

Csak hát - ma már! - a nők nem várják meg ezt – többnyire nem is tudják , hogy ez az elvárható. Beszállásnál még csak-csak, de – szintén ma már – kiszállásnál szinte nincs az a nő, akit meg lehetne előzni a kocsiból való kiugrásban!

És: alig van férfi, aki tudván mi az illem, kipattanva a vezetőülésből még körbe is ér és még az ajtót is van ideje kinyitni a hölgy előtt…

Ha a nő vezet, akkor a férfinek nem illik előbb beülnie. Ha idősebb hölgyet, gyereket, öregembert szállítunk, akkor természetesen nő létünkre is besegítjük.

Beülés az autóba: egy nő ízlésesen úgy ül be, hogy helyet foglal az ülésen, miközben lábai még kívül vannak, méghozzá egymás mellett, talpak a földön, térdek összezárva. Ezután egyszerre emeljük be lábainkat a kocsiba!

Gondolatok a divatról

A szép fekete selyemharisnya kicsit bátortalanul néz körbe a szekrényben.

-          Jó estét kívánok! Én a harisnya vagyok. Keresem a kis feketét. Jó helyen járok?

-          Igen, válaszol a kis fekete, már vártuk Önt, együtt a körömcipővel. A körömcipő csak hallgat, de bólogat.

-          Az jó, mondja a harisnya. Kicsit bizonytalan voltam, de örülök, hogy végre jó helyen vagyok.

-  Igen, jó helyen van. Mi így együtt hárman leszünk azok, akikre majd azt mondják, ez igen, nagyon elegáns.

Miközben így hárman kezdenek egységet alkotni, odajön a fehér szandál.

-          Sziasztok, én is jöhetek?

-          Nem, mondja határozottan a kis fekete. Menj arrébb, és keresd meg a fehér nyári ruhát.  

Az eleganciáról sokan sok félét gondolnak. Kevesen vannak azok,a kik meg is tudják fogalmazni, hogy mi is az elegancia. Manapság leggyakrabban azt hallani, olvasni, hogy divat így, divat úgy, ez a divat, az a divat, de az, hogy mi is az elegancia, nehezen megfogalmazható. Én most veszem a bátorságot, és megpróbálom a saját magam szempontjából megfogalmazni. Az elegancia számomra harmónia az egyénnel, anyaggal, színekkel, fazonnal, egyszerű de nagyszerű, és a maga egyszerűségében lenyűgözően nemes.

A divat azóta van jelen, mióta nő él a földön (szerintem). Sok stílus és fazon volt már módi, és persze az is igaz mondás, hogy a divat ismétlődik. Pl. amit ma modernül platform talpnak hívnak, az a 70-es években is volt már, magastalpú néven elhíresülve. Nagyanyáink szekrényében – hacsak nem volt a házban nagyobb szabású lomtalanítás -  biztosan fellelhető még ilyesmi, vagy más, úgynevezett         - divatos - retro holmi. A mai fogysztói társadalom nem támogatja elődeink „ jó lesz valamire” szemléletét.

Egy időben nem dobtak ki semmit. Ment minden használaton kívüli dolog a kamrába, padlásra, vidéki rokonokhoz. De egy biztos, vahalol valaki ezeket megőrizte.

Most más a szokás, vedd, használd, dobd el, vegyél újat!

A divat eluralta a világot. Én a magam részéről sohasem értettem, miért akar mindenki egyforma lenni. Vannak korosztályok, ahol az egyének teljes mértékben egyformák. Elnézést azoktól, akiket érint, de nem tudom megérteni, hogy miért akar valaki úgy kinézni, mint millió más. És szó szerint millió! A természet annyi féle arcú, alkatú és egyéniségű embert alkotott. Miért befolyásoljuk ezt stílustalanná bizonyos divatirányzatokkal? Előre bocsátom, nem vagyok a divat ellen, nem vagyok kövület, sem korlátolt szemléletű. Csak az a hitem, hogy az egyéniségünket kell csiszolni., és semmiképpen nem neutralizálódni. Az elegancia örök – ez is egy elcsépelt mondás, de nagyon igaz.

Ami divatos, az nem feltétlenül – sőt leginkább nem – elegáns. Ami elegáns, az pedig abszolút lehet divatos.

-Judit-

Megszólítás

Megszólítás: férfiak udvarias megszólítása igen könnyű, pl. Kovács úr (levélben is kisbetű!). Sajnos nyelvünk a nők megszólítására nem ad udvarias lehetőséget, a Kovács asszony még csak-csak, de a Kovács hölgy már nem megy. Viszont az asszony szó a magyar nyelvben stílusát tekintve nem egyenrangú – ugye érezzük? – a Madame vagy Frau stb. megszólítással.

Ha ismerjük a hölgy rangját, akkor könnyebb a helyzet: Igazgató asszony stb.

Érdekes, hogy önmagában használva az „Asszonyom” kevésbé tűnik durvának, mint a „Hölgyem”, de egyik sem igazán kellemes.Nem megengedhető az idősebb hölgyek megszólításánál a „mama, néni „és hasonlók! Semmi közünk az illető életkorához! De idősebb urakat sem kell bácsiznunk.

Tegeződés, magázódás: ma előszeretettel tegeződnek vadidegen emberek, ezt sugallják a reklámok is… egyfajta téves képzet a minden életkorban kötelező fiatalságról…

Alapszabályok: férfi nőnél sosem kezdeményezhet tegeződést, kb. a nő 14-15 éves kora után (kortársak, iskolatársak esetén ez ma már nem így van).

Pl. a francia nyelvben ez nem kérdés: itt ettől az életkortól kezdve „Madame” a megszólítás, életünk végéig! Száz évesen sem fognak „lenénikézni” és hasonlók…

Fiatalabb az idősebbet, alacsonyabb rangú a magasabb rangút engedély nélkül nem tegezheti.

„Ön” / „Maga” : ha nem gúnyosan használjuk ezt a megszólítást, akkor az Ön tisztelettudóbb, a Maga közvetlenebb, de akár tiszteletlen is lehet. A hangsúly meghatározó.

A magázódás mindenesetre tart egyfajta távolságot: ez munkahelyen stb. fontos lehet. A tegezés bizalmaskodóbb – még ma is. Nem biztos, hogy szerencsés a takarítónővel tegeződni, és nem azért, mert lenézzük, hanem mert ebben a felállásban nem haverok vagyunk, hanem főnök-beosztotti viszony van kettőnk között. Ha ez nem egyértelmű, akkor az általában a munka rovására megy.

Mikor milyen megszólítást használjunk? Tegye fel kérdéseit!

Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy ahelyett, hogy élnénk, csak tervezgetünk és várunk valamire. Majd ha lesz pénzem, majd ha lesz időm, majd ha ennyi vagy annyi éves leszek, majd ha felnő a gyerek…

Közben pedig mennek az évek és mi mindig várunk valamire. A nagy várakozásban pedig elfelejtünk élni.

Nyugodtan igyunk a szép pohárból, vegyük fel a szép cipőnket, használjuk a legjobb parfümöt, bontsuk ki a legjobb italunkat, nincs mire várni!

Sajnos rohanó világban élünk, ezt mondogatjuk, és sajnos így is van. De ki tehet ez ellen? Természetesen mi, emberek: saját magunknak kell ezen változtatni.

Nem kell szomorkodni, ha esik az eső, örüljünk, hogy nem kell a kertben locsolni, vagy éppen felvehetjük a nagyon trendi új gumicsizmánkat. Télen nem kell a nyarat várni, hanem élvezni azt, amit a tél tud nyújtani. Nyáron meg ne szenvedjünk a melegtől, hiszen egész télen erre vártunk.

Egyszóval próbáljuk tartalmas és minőségi életet élni, élvezni a mindennapokat, örülni, hogy nem vagyunk betegek, hogy látunk, hallunk, érzünk. Öröm lehet egy séta a jó levegőn, nézni a felhőket, megcsodálni a virágokat. Vagy öröm hazamenni az otthonunkba, és leülni a fotelba. A boldogsághoz nem is kell olyan sok, mint gondoljuk, csak észlelni azokat az apró dolgokat, aminek valóban lehet és kell is örülni.

Ha belegondolunk abba, hogy ami nekünk van, az másnak szinte elérhetetlen, mi pedig mégis elégedetlenek vagyunk, akkor rájövünk, hogy szerencsések vagyunk, és igenis nagyon sok minden van, aminek lehet örülni és nem is biztos, hogy fölösleges és hasztalan dolgokért tovább kell küzdeni.

A minőség a fontos és nem a mennyiség!

-Judit-

Mottó: viselkedésünk, magatartásunk mindig minket minősít...

Nem attól vagyunk úriemberek, hogy elvárunk dolgokat, vagy nem végzünk el bizonyos feladatokat, hanem attól, hogy nem várjuk el azt, amit elvárhatnánk, és megtesszük azt, ami egyébként nem a mi dolgunk.

Mi a különbség ilyen tekintetben a sznob (Tényleg: ki/ mi is az a sznob? Honnan jön a szó?) és az úriember között? Például: a sznob nem teszi rendbe maga után az ágyát a szállodai szobában, mert az a személyzet dolga. Az úriember ezzel szemben nem hagy maga után rendezetlen állapotokat! (Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesen be kell ágyazni, de legalább terítsük rá a takarót az ágyra

Ne feledjük: mindig minket minősít az a kép, amit magunk után hagyunk!

És: nincs olyan, hogy „úgysem találkozom ezekkel többet”! A hatás, amit tettünk, elkísér! A jó is, a rossz is.

Hétköznapi helyzeteket veszünk alapul, amelyekkel bármelyikünk találkozhat a mindennapokban.

Köszönés:

-          ha valahova belépünk, előre köszönjünk, rangtól és nemtől függetlenül

-          a férfi köszön előre a nőnek, a nő akkor sem köszön előre, ha a férfi ezt nem teszi meg

-          ha a férfi sokkal magasabb rangú, mint a nő – pl. vezérigazgató - takarítónő – akkor nem természetellenes, ha a nő szinte ösztönösen előre akar köszönni, de egy igazi úriember, egy igazán jó vezető ezt nem fogadja el és igyekszik megelőzni.

Kézcsók, kézfogás, bemutatkozás

Kézcsók: ma már nemigen dívik a kézcsók: egyes országokban (pl. Lengyelország) még használatos, de egyre ritkábban. Mindazonáltal, ha egy hölgyet valaki kézcsókkal akar illetni, és ezt nem gúnyosan teszi, akkor illik elfogadni. Persze egy jól nevelt úr nem nyom cuppanós csókot a kézre, hanem csak mintegy fölé hajol. Figyelem: a jól nevelt úr nem rántja fel a szájához a hölgy kezét, hanem tisztelete jeléül meghajol. Ha erre nem képes, akkor nagy kérdés, hogy miért akar egyáltalán kezet csókolni?

Kézfogás: alap esetben a nő nyújtja a kezét, és a férfi megfogván azt, elsőnek mondja a nevét.

Ez alól a nagy rangbéli különbség jelenthet kivételt, vagy olyan helyzetek, amelyek nem a hétköznapi társadalmi érintkezés körébe tartoznak.

Vannak olyan események, pl. országok közötti delegációk találkozása, amelyek szigorú protokoll szerint zajlanak, figyelembe véve az adott országok szabályait. Ilyen esetben a szokásos protoll lehet más, ezt minden esetben szakmeber állítja össze, hogy kinek, mikor, mit kell tennie.

Bemutatás, bemutatkozás:   a hétköznapokban MINDIG a férfit mutatják be ill. mutatkozik be a nőnek! Megvárja, míg a hölgy nyújtja a kezét. Ha nem nyújtja, ő akkor sem kezdeményezi! Ekkor kis meghajlás kíséretében közli a nevét.

Nőt férfinak soha nem mutatunk be, kivéve… „bemutatom Önnek Lolácskát…” - vajon melyik lehet ez a helyzet?

(Ne feledjük, a rangbéli különbség vagy adott helyzet itt is módosítja a szabályt: pl. a vezérigazgatónak bemutatják az új titkárnőt)

Ezek általános szabályok, amelyek munkahelyen, társadalmi eseményeken, baráti körben, lakókörnyezetben, sőt akár családon belül egyaránt érvényesek, „mindössze” azt kell tudnunk megítélni, hogy az adott közegben ki milyen szerepben van. (pl.: igazgató – beosztott, idősebb rokon – fiatalabb rokon, professzor – tanársegéd stb.)