Mottó: viselkedésünk, magatartásunk mindig minket minősít...
Nem attól vagyunk úriemberek, hogy elvárunk dolgokat, vagy nem végzünk el bizonyos feladatokat, hanem attól, hogy nem várjuk el azt, amit elvárhatnánk, és megtesszük azt, ami egyébként nem a mi dolgunk.
Mi a különbség ilyen tekintetben a sznob (Tényleg: ki/ mi is az a sznob? Honnan jön a szó?) és az úriember között? Például: a sznob nem teszi rendbe maga után az ágyát a szállodai szobában, mert az a személyzet dolga. Az úriember ezzel szemben nem hagy maga után rendezetlen állapotokat! (Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesen be kell ágyazni, de legalább terítsük rá a takarót az ágyra
Ne feledjük: mindig minket minősít az a kép, amit magunk után hagyunk!
És: nincs olyan, hogy „úgysem találkozom ezekkel többet”! A hatás, amit tettünk, elkísér! A jó is, a rossz is.
Hétköznapi helyzeteket veszünk alapul, amelyekkel bármelyikünk találkozhat a mindennapokban.
Köszönés:
- ha valahova belépünk, előre köszönjünk, rangtól és nemtől függetlenül
- a férfi köszön előre a nőnek, a nő akkor sem köszön előre, ha a férfi ezt nem teszi meg
- ha a férfi sokkal magasabb rangú, mint a nő – pl. vezérigazgató - takarítónő – akkor nem természetellenes, ha a nő szinte ösztönösen előre akar köszönni, de egy igazi úriember, egy igazán jó vezető ezt nem fogadja el és igyekszik megelőzni.
Kézcsók, kézfogás, bemutatkozás
Kézcsók: ma már nemigen dívik a kézcsók: egyes országokban (pl. Lengyelország) még használatos, de egyre ritkábban. Mindazonáltal, ha egy hölgyet valaki kézcsókkal akar illetni, és ezt nem gúnyosan teszi, akkor illik elfogadni. Persze egy jól nevelt úr nem nyom cuppanós csókot a kézre, hanem csak mintegy fölé hajol. Figyelem: a jól nevelt úr nem rántja fel a szájához a hölgy kezét, hanem tisztelete jeléül meghajol. Ha erre nem képes, akkor nagy kérdés, hogy miért akar egyáltalán kezet csókolni?
Kézfogás: alap esetben a nő nyújtja a kezét, és a férfi megfogván azt, elsőnek mondja a nevét.
Ez alól a nagy rangbéli különbség jelenthet kivételt, vagy olyan helyzetek, amelyek nem a hétköznapi társadalmi érintkezés körébe tartoznak.
Vannak olyan események, pl. országok közötti delegációk találkozása, amelyek szigorú protokoll szerint zajlanak, figyelembe véve az adott országok szabályait. Ilyen esetben a szokásos protoll lehet más, ezt minden esetben szakmeber állítja össze, hogy kinek, mikor, mit kell tennie.
Bemutatás, bemutatkozás: a hétköznapokban MINDIG a férfit mutatják be ill. mutatkozik be a nőnek! Megvárja, míg a hölgy nyújtja a kezét. Ha nem nyújtja, ő akkor sem kezdeményezi! Ekkor kis meghajlás kíséretében közli a nevét.
Nőt férfinak soha nem mutatunk be, kivéve… „bemutatom Önnek Lolácskát…” - vajon melyik lehet ez a helyzet?
(Ne feledjük, a rangbéli különbség vagy adott helyzet itt is módosítja a szabályt: pl. a vezérigazgatónak bemutatják az új titkárnőt)
Ezek általános szabályok, amelyek munkahelyen, társadalmi eseményeken, baráti körben, lakókörnyezetben, sőt akár családon belül egyaránt érvényesek, „mindössze” azt kell tudnunk megítélni, hogy az adott közegben ki milyen szerepben van. (pl.: igazgató – beosztott, idősebb rokon – fiatalabb rokon, professzor – tanársegéd stb.)
