Kedves olvasóink, követőink!
Boldog új évet kívánok mindenkinek! Remélem, hogy ez az év mindenkinek meghozza a várva várt sikereket, boldogságot, javakat. De ne feledjük a legfontosabbat, az egészséget.
Már 2017 van, annak idején, a 80-as, 90-es években azt hittük, 2000 után már annyira a jövőben leszünk, hogy talán az űrkorszakban fogunk élni. Most, 2017-ben pedig azok az évek tűnnek úgy, mintha valami őskor lett volna. Valóban sok minden változott az óta, lettek jobb és sokkal rosszabb dolgok. Az egyik javulás, amit kiemelnék, hogy most már mindig lehet banánt kapni. Van egy korosztály, aki ezt nem érti, hiszen ők már abban éltek mindig is, hogy banán mindig van. De vagyunk olyanok, mint én is, aki élt akkor, amikor nem volt mindig, mindenhol, minden nap banán.
Nahát, tegnap az történt, hogy bementem a boltba, és jóságos ég, nem volt banán. Rohantam eladótól eladóig, hogy hol van a banán. Mondták, hogy elfogyott. Elfogyott? Hát az nem lehet! Nem hiszem el, nincs banán, és reggel megettem az utolsót, otthon sincs. Eluralkodott rajtam a teljes kétségbe esés. Hazamentem hát banán nélkül, és annyira meg voltam indulva, hogy elfelejtettem azt a lehetőséget, hogy talán megnézhetném máshol, egy másik boltban. Egész este arra gondoltam, hogy jön a másnap reggel, és nekem nincs egy árva darab banánom sem. Van itthon kivi, alma, narancs, körte, néhány egzotikus gyümölcs, a fagyasztóban meggy és szilva, de banán nincs. Aztán alaposan elszégyelltem magam, hogy ez a legnagyobb bajom. Reggel össze is készítettem egy szeretetcsomagot étellel, ruhákkal egy hajléktalannak, akit ilyen dolgokkal amúgy is rendszeresen támogatok. Utána sokkal jobb lett a lelkemnek. Ha kicsit körülnézünk, és kinyitjuk szemünket, fülünket, lelkünket, meglátjuk, meghalljuk és megértjük azt a sok szerencsétlen sorsú embert, aki napi kínokkal küzd, és nem is gondol a banánra.
És ha csak egy kicsit tudunk nekik segíteni, akkor már tettünk valami jót.
Judit
U.i.: Természetesen azért ma feltöltöttem a banán készletemet.