Rengeteg komment érkezett az előző posztra – ezeket ezúton is köszönjük, nagyon jó, hogy a téma ennyi embert megmozgat: férfiakat, nőket egyaránt. Sőt, a férfiak vannak többségben ezúttal. Ez azt jelzi, hogy a férfiak sok esetben a nő viselkedése miatt bizonytalanodnak el, és ez, sajnos, nagyon is érthető. Ha a nő nem fogadja nőként a férfi előzékenységét, félreérti segítőkészségét, sértésnek veszi az udvariasságot (nehogy má’ azt higgye, nem tudom egyedül felvenni a kabátomat! Mit nyúlkálsz a csomagomhoz?!), akkor a férfi visszahúzódik, felhagy a figyelmes viselkedéssel. Megértem.
Csakhogy ne feledkezzünk meg két nagyon fontos dologról! (és ez persze nem csak a férfiakra vonatkozik, hanem, mondjuk így, az emberre… és ugye a nő is ember, még ha nem is ért ezzel egyet mindenki :) )
- Kölcsönhatásban vagyunk egymással és a környezetünkkel – ha felhagyunk a figyelmes, a másikat tiszteletben tartó viselkedéssel – mert mondjuk belefáradtunk a sok zombiba – akkor a reménye sem marad meg annak, hogy lehet ez másképp is…
- Viselkedésünk MINDIG minket minősít! Ha udvariatlanul viselkedünk, akkor udvariatlanok vagyunk, ha bunkón viselkedünk, akkor bunkók vagyunk, és ennyi. Nincs mese.
Ha én igazán hajlandó vagyok magamba nézni, akkor milyennek látom szívesen önmagamat? Olyannak, aki pl. férfi lététre benyomul egy nő előtt az ajtón, vagy olyannak, aki mosolyogva előre engedi?
Olyannak, aki nő létére pl. félrelök egy férfit, és beugrik elé a sorba? Vagy olyannak, aki szépen nyugodtan odalép, és ha a férfi előreengedi, megköszöni, ha nem, nyugodtan vár.
Nem siker az, ha ilyen kis agresszív „győzelmeink” vannak. Ezek nem győzelmek, hanem a mi kis videó játékaink egy emberhez méltatlan közegben. De lehet változtatni!
Mert persze nem csak úriemberek kellenek, hanem úrinők is = igazi férfiak és igazi nők… Ahogyan az egyik kommentelőnek írtam, az a véleményem: a jó modor alapja nem más, mint odafigyelés, tisztelet a másik lénynek, kimutatása annak, hogy tudom, nem csak én vagyok a világon, nem csak az számít, amit én akarok.
Üdvözlet Mindannyiótoknak!
Zsuzsanna
