Esik az eső, vagy hó, vagy bármi, ami felülről hullik alá: megáll az élet.
Egy taxis jó mondása, hogy esőben mindenki ernyővel jár, mármint „autóernyővel”. Feltehetően azért van dugó. De reménytelen dugó.
Az autók a csapadékkal azonos arányban megdagadnak, szaporodnak, osztódnak, egyszóval sokkal többen vannak, mint az normális lenne. A csapadék az agyi képességekre is hat, méghozzá elég rosszul.
Nem értem, hogy miért nagyobb az agresszió esőben, miért akar mindenki a másik elé vágni esőben, miért akar mindenki a lehető legközelebb megállni a kiszemelt célhoz esőben (mondjuk még ez a legérthetőbb…. J )
Miért más az eső, mint a szél, vagy a tűző nap? Az autósok ilyenkor reménytelenek.
Az iskolák körül még nagyobb a torlódás mint normálisan, ami akkor sem nevezhető normálisnak, amikor normális J Kedves anyukák, tizenéves amúgy diszkóba járó, dohányzó, fiúzós / csajozós kamaszokat miért úgy kell kitenni éppen az iskola kapujában, hogy teljesen feltartsák a többi haladni szándékozót; vagy megállni kapuban, zebrán, tilosban, keresztben, hosszában, kilógva az útra, rálógva a járdára, szembe a forgalommal, átvágva a záróvonalon, stb., stb., stb.? 
A többi autós is ember, ők is haladnának.
Az autózásnak is kell, hogy legyen stílusa, nem csupán akkor kell viselkednünk, ha valahol megjelenünk, a közlekedési stílusunk is minket minősít.
Itt a tél, veszélyesek az utak, vigyázzunk magunkra és egymásra!
