Korábban, még akár 25-30 évvel ezelőtt is - egy Férfi (nagybetűvel, mert nem csak a nemére gondolunk) nem tudta ülve végig nézni, hogy egy nő áll… akár buszon, villamoson felállt a férfi,ha egy nő állni kényszerült volna, de a büféasztalnál sem tolakodott elé, vagy ha a nőnek nem jutott hely egy nyilvános helyen, pl. egy váróban, akkor a Férfi azonnal felállt… Hihetetlen, ugye?

Megjegyezem, találkoztam egy ilyen férfival – két évvel ezelőtt, a zsúfolt párizsi metrón… Felállt, amikor beszálltunk a barátnőmmel… nem francia volt, hanem valahonnan a Balkánról jött… Úgy látszik, még nem volt elég civilizált ahhoz, hogy férfiatlan legyen! :))

Hogy is volt "azelőtt"?

Én vagyok az erősebb, tehát: én tudok állni, átadom a helyem; bírom a hideget, rád adom a kabátom; engedlek beparkolni mert majd én megoldom, hiszen én tudok többet gyalogolni; én vagyok az erősebb, meg tudlak tartani…

Hogy is van ma?

Én vagyok az erősebb, tehát: meg tudom védeni az ülőhelyemet; el tudom foglalni a parkolóhelyet, és le tudlak ütni, ha nem tetszik; feljebb tudok mászni mint te, és nem tartalak meg, mert nem vagy elég erős, hogy megtartsd magad…

Férfi az, aki elég erős ahhoz, hogy előzékeny legyen és segítő a gyengébbel (legyen az nő, gyerek, öreg, hajléktalan, fogyatékos).

Az óvodás Pistike pedig az, aki felrúgja Juliskát, hogy előbb jusson a hintához.

Aki igazán erős, az megengedheti magának azt a luxust, hogy maga elé engedje, segítse a „gyengébbet”. Mert az előzékenység, a jó modor, az odafigyelés az IGAZI FÉRFI LUXUSA – vagyis nem mindenki engedheti meg magának – úgy látszik..

Csakhogy mi nők nem vagyunk gyengék. Megtanultunk helytállni a férfivilágban, mert rászorítottak minket. Ez félelmet kelt a férfiakban, és aki nem igazi Férfi, az fél is, amire szegény egója agresszivitással válaszol.

Kár, hogy ovis korában nem tanította meg anyukája, hogy a kislányokat előre kell engedni …Most aztán csodálkozik a mama, ha a felnőtt Pistikéje őt sem engedi előre…

• Zsuzsanna